miaú

Igaz tegnap már be se írtam, hogy megint feltörték a kisházamat, de most hogy az eset már megtriplázódott muszáj vagyok rögzíteni. Elegem van. Tényleg felszedem a sátorfámat és húzok vissza Pestre. Itt annyi a  társadalmon élősködő söpredék- nem csak cigányok! bár esetemben tényként kezelendő, hogy ők voltak-, ami már messze meghaladja az elviselhetőség küszöbét. Bár az én ingerküszöböm tényleg magas, meg aztán liberális gondolkodasú is lennék. De anarhista azért nem vagyok. A törvény adata jogaival éljen mindenki, de tiszteljék a törvényt, a másik ember, annak méltóságát, eszméit, és magántulajdonát. vagy dögöljenek meg! Én meg addig csenben megszökök. Oszt jónapot.

Igazából fogalmam sincs mért kezdtem blogolni, mikor voltaképp nem is olvasok blogot?  Ez se igaz! Már magamnak is hazudok... Ja! és radikalizálódok is. Ne vigyorogj! Tényleg! Szar ügy, de  igaz. Nini, rögtön egy közhely! Nem  indul ez jól az tuti. Na mindegy!
Nézzük mi is történ ma!
Korán keltem. Dehogy! Korán ugyan tettem vettem ezt meg azt, de hogy felkeltem volna az erős túlzás. Félálomban kiosztottam az ancúgot a családnak, kihalásztam a  frigóból a bocitejet- tényleg a bocitól hozzák minden este- 5 poharat megtöltöttem, kettő kiürűlt, a maradék hármat meg a mosogatógép alja szívta fel. Mivel el nem idítottam,  estére kissé savanykás ájert ontott, de le van sajnálva! Miután a család lekoccolt én rögtön vissza szunya. Két órányit megtűrt maga felett az ágy, aztán kilökődtem. Maraha hideg votl. Észrevettétek már, hogy a kandalló ha nem ég, egyenesen otnja a hideget? Na gyorsan begyújtottam. Kavartam egy csésze víz,  három kanál szürke por- Dehogy a hamusból! dobozból! - egy kanál cukor kapuccsínó nevű lagyost és levágódtam a tévé elé. Tudom most arra számítassz, hogy rögtön az első Dél-Amerikából importált koncepciómentes(az nem koncepció!) hang- kép- szín katyvaszba beragadtam, de tévedsz! Még be se kapcsoltam. Örültem a szösszenetnyi nyuginak. Szépen sorba vettem azokat a fontos dolgaimat,amik éltetnek és amik meggátolják, hogy a mai magyar közélet azzá az csápoló agyatlan nyomornc senkiivadékká tegyen, amivé tenni szándékozik! Én ugyan nem csápolok senkinek! És ami a legfontosabb: Senki meg aztán pláne nem vagyok!
Vagyok anyámnak a sose felnőtt lánya, akit irányítani szeretne, de mivel látja törekvései rendre kudarcba fúllnak, ezért inkább csak bosszatja. Na ez vagyok anyámnak. - Azért tőle kezdem, mert Ő volt az origóm. Már nem az. Vagy mégis? Eh! Tovább!
Vagyok a  páromnak az örök változó, aki egyszer kezes kicsi lányka, máskor morcos vénasszony, matróna, aki igazi intrika, de persze főállásban vérei anyja, akit imádnia kell, mert jajj lesz neki, ha nem! De tényleg! Kénytelen boldoggá tenni, mert különben az Ő életét keseríteném meg. Volt  már rá példa. Tanultunk belőle. Én is, bár nem eleget.
De komolyan, ki is vagyok én?
Most éppen egy kétségbeesett önkéntes alapon vidékre száműzött gondolkodni kénytelen idegösszeomlás. Elegem van a sok bugrisból, aki köröttem él! Bocs! Nem él, csak van! Ezek itt csak vannak. Az élet az valami más. Egykor tudtam mi, mára fingom sincs. Valahol félúton a gyerek és a felnőtt közt elveszett. Mára annyi marad, hogy megszülettem, létezem, és létezni vagyok kénytelen.Ami nem baj! Csak ne itt kéne léteznem! Mert itt egyre  szűkül a látóterem, az agyam és ettől lassacskán szűkölni kezdek, mint egy bezárt kutya! Annyi itt a barom!
Ezek a gondolatok akkor törnek rám, ha nincs itthon a család. Ők valahogy  már a puszta megjelenésükkel helyrebillentik zilált lelekületemet. De ha elmennek, akkor marad az agyalás, ami rendszerint kiüt. Ezen már tényleg csak a tévé segít!
Bakapcs... cumi... hírtévé... lapoznék gyorsan, de már késő. Egy adag szar rámragadt. Kicsit vakarózok, közben vadúl nyomom a gombot. Az animalon még mindig löki az észt  a fickó, aki már vagy két hónapja múlttá vált. Csórikám! Ekkora kibaszást! Leszúrta egy rája. Mert ha mondjuk piálás közben a csehóban kilukasztja egy másik alkesz, akkor az  nagyjából ok. De állatvédőt egy rája?! Tragikomédia. Viszont ebből is csinált egy rakás pénzt, igaz, ő már nem élvetheti.
Még gyorsan végignyargaltam az összes létező csatornát, agyamba lassan becsorgot az aktuálpolitika, amit szinte betegesen rühhelek. Igen! Rühellem, mert nem hagy élni. Én nem akarok kényszeresen imádni vagy útálni senkit. Még akkor se ha történetesen az illető politikus és azokat mostanság divat érzelmileg és nem észileg megítélni.  Teszek rá, hogy Gyurcsány posztkomcsi, meg arra is hogy Orbán náci.ÁLLÍTÓLAG! Én látok! Érted? Látok! Látom, hogy egyik sem igaz. Gyurcsány kiszes volt, volt. Orbán meg szeretné a szélsőjobbos szavazatokat. Csak ugyi a szélsőjobbot senki, még ő se tudja kihasználni, inkább fordítva valószinűsíthető. De őt ez a veszély nem érdekli. Persze hogy hülye. Te tudod, én tudom, csak neki nem szólt még senki. Szegény. Egy barátom azt mondta- írta- hogy Orbán nem látja, hogy a könnyes szemmel csápoló hívek helyett már csak anarchista hőzöngérek veszik körül. -igaza van szerintem. Persze a másik oldal se jobb. Ezért utálom a ami közállapotokat, amit egyik oldalról félvak töksüket demagog vigécek formálnak, a másikról meg dadogós tökalsók.Persze ennek is meg annak a bandának is megvannak a eszetelen hívei. én meg menyjek a francba! Hát ki a rák mondta nekem, hogy lássam a hibáikat? ki? Ezek mind csak azt mondják álljak be a sorba és egyem, amit mondanak. Egyem, csináljam! Mert nekik az a jó. De nekem mi a  jó benne? mi? Semmi! Amúgy meg mit képzelek én?! Ki vagyok én? Számítok én egyiknek is egy fikarcnyit? Nem. Akkor meg? Na ezért idegel még a tévé is. Talán tényleg az import lowe-t kéne lesnem. Vagy nem is! Inkább egy adag amnéziát kéne importálni, abból kérek én is. Tehát a tévé estig kivégezve.
Irány a szájbervilág!
Csak hat forumon vagyok tag. Egyik szarabb, mint a másik.Persze van kivétel.Ott van egy olyan jó kis füstös kocsmás hangulatú, de az mostanában alszik. Irány a Szombat! A Klein- Vári vitát figylem. Persze az is csak idegel. De érzek valami agyat benne. Már ennyi is elég. Csúszok lefele.
Mára ennyi.